A természet és az állatok már a legkorábbi időktől fogva különleges jelentőséggel bírtak, hiszen általános vélekedés volt, hogy a természet egy olyan könyv, amely a mi okulásunkra lett írva. Ezért is nem meglepő az, hogy az állati szimbólumok oly nagy mértékben elterjedtek már a legrégebbi időktől fogva, és mind a mai napig jelen vannak a művészetekben, a vallásban, az irodalomban, de ugyanígy az okkult tudományokban is.
Az ókeresztény művészetekben például az Istenre és Krisztusra vonatkozó állatszimbólumok rendkívül változatosak voltak, hiszen bárányként, főnixként, halként, oroszlánként vagy galambként egyaránt ábrázolták. Természetesen minden egyes állathoz különböző jelképek tartoztak: a főnix például a reményt és a tisztaságot, a galamb az alázatot és az egyetértést, míg az oroszlán az állhatatosságot, az erőt és a bátorságot szimbolizálta és szimbolizálja mind a mai napig.
Az állatok ugyanakkor jelentős szerephez jutottak az ősi mítoszokban is, nemzetiségtől és földrésztől függetlenül.Gondolhatunk itt akár a csodaszarvas legendájára a magyarság vonatkozásában, de az észak-amerikai indiánokra is, amelyeknek a hitvilágában az állatok különleges jelentőséggel bírtak. Ezt hangsúlyozandó például a törzsi varázslók mindig maszkot és állatbőröket öltöttek magukra, amellyel tulajdonképpen az állat energiáival való feltöltődést, önmaguk újjászületését szimbolizálták. Ez a gondolkodásmód – ha nem is épp ilyen formában – nem áll messze a ma emberétől sem.
Gondoljunk csak a horoszkópokra: mind a nyugati, mind pedig a kínai horoszkóp esetében többnyire állatokkal szimbolizálják a különböző jegyeket, és az egyes csillagképek is inkább állatokról kapták a nevüket az ókorban.
Bár a környező világ elemei már nem bírnak olyan nagy jelentőséggel, mint régen, a ma embere nem tartja nevetségesnek, hogy a Kos, a Bika, a Skorpió vagy a Halak, illetve a kínai horoszkóp esetében a Bivaly, a Kecske, a Kutya vagy a Nyúl különböző tulajdonságokkal vannak felruházva.
Sokan vélik úgy mind a mai napig, hogy minden kapcsolatban áll egymással, tehát nem lehet szétválasztani a fizikai és a szellemi dolgokat, azt, ami látható attól, ami láthatatlan. E gondolatmenetnek megfelelően minden dolog kapcsolatban áll egymással, és olyan törvények működnek, amelyeknek a segítségével felfedhető a természet rejtett titka.
Ted Andrews például tanulmányai és kutatásai során eljutott arra a következtetésre, hogy ahhoz, hogy az ember megtalálja a helyét a világban, ismét közel kell kerüljön a természethez, meg kell értse annak a nyelvét és megtalálja a „saját totem-állatát”. A mai világ kihívásaira, problámáira a megoldást és a választ a természetközeliség jelentheti, vagyis visszatérni a gyökerekhez, az eredethez, ismét felfedezni a „tiszta forrást”, amelyből erőt lehet meríteni a modern világ kihívásaira.
A totemállatok révén az ember önmagáról és a nem látható világról szerezhet ismereteket, hiszen ha kellőképpen nyitottak vagyunk, akkor sikerülhet elsajátítani a természet nyelvét, megismerni titkait, ezen keresztül pedig választ találni a minket foglalkoztató kérdésekre.
Melyik az én totemállatom?
A saját totemállat meghatározásához az első körben azt a kérdést kell feltennünk, hogy milyen állat testében születnénk újra, de meg kell adnunk a választ arra is, hogy miért épp benne. Meg kell határozni azt, hogy melyik a kedvenc állatunk, melyiktől félünk a leginkább, milyen állattal szoktunk álmodni a leggyakrabban.
Nem ritka, hogy valakinek 2-3 toteme van egy életen keresztül, de gyakran előfordul az is, hogy egy állat kíséri az embert élete végéig. A sámánok úgy gondolták, hogy az emberi félelem állat alakban jelenik meg, és csak akkor tudunk megbirkózni velük, ha sikerül a szolgálatunkba állítanunk őket – vagyis tulajdonképpen úgy, hogy szembenézünk félelmeinkkel, és legyőzzük őket.