A madarak nagyon fontos szerepet töltenek be a legtöbb kultúrában.
Ha jobban belegondolunk, akkor teljességgel érthető is, hogy miért: az emberek fantáziáját már a legrégebbi időktől fogva izgatta a repülés tudománya, így nem csoda, ha mágikus erővel és tulajdonságokkal ruházták fel azokat az élőlényeket, amelyek a tulajdonában voltak ennek a képességnek – vagyis a madarakat.
A hozzájuk kapcsolódó hiedelmek egy része baljóslatú (a kuvik például a babonák szerint a halál hírnöke), de hozhatnak örömhírt is, vagy pedig megjósolhatják a jövőt, a bekövetkező természeti eseményeket.
Az egy-egy madárhoz fűződő babonák kultúrkörönként változóak: a páva például a hindu mitológiában Indrához, a mennydörgés Istenéhez kapcsolódik, és úgy tartják, hogy tánccal jelzi az eső eljövetelét. A kínaiaknál ugyanakkor a méltóság jelképe a páva, míg a keresztény kultúrában a feltámadást jelképezi annak révén, hogy kihullanak, majd pedig újranőnek a farktollai.
A páva Ázsiában szent madár, Európában azonban inkább a sötét oldalt képviseli, és rikoltása a hiedelmek szerint egy küszöbön álló katasztrófára figyelmeztet.
Ugyanilyen kettős a megítélése a bagolynak is, amelyet sok országban a halálhoz és a gyászhoz, vagy pedig a gonoszhoz társítanak, míg más kultúrkörökben pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel, a bölcsesség, a megfontoltság és a tudás jelképe. A bagoly nagyon népszerű volt például a görög mitológiában, hiszen Pallasz Athénének, a bölcsesség istennőjének volt a madara.
Baljóslatú fekete madarak
Általánosan jellemző, hogy a hollóhoz – valószínűleg fekete színe miatt – baljóslatú hiedelmeket társítanak, és nagyon sok helyen a halál hírnökének tartják.
Hasonló a megítélése a fekete varjúnak is, amely például Kínában a gonoszságot és a rosszindulatot testesíti meg, ellenben a vörös vagy aranyszínű a Napot és a gyermeki kegyességet szimbolizálja. Meg kell említeni azt is, hogy a varjak bámulatos intelligenciával rendelkeznek (megtaníthatóak például a számolásra, egyes szavak, rövid mondatok elmondására is), és azok az emberek, akik „együtt éltek” velük, felismerték és értékelték e tulajdonságaikat: a régi időkben például a paraszt emberek számára többek jelentettek, mint egyszerű madarak, „tollas embereknek” is nevezték őket.
Egyes japán vallásokban a szent varjak az istenek hírvivői, a zsidó hagyomány a halál madarának tekinti őket, a keresztény kultúrkörben a magányt jelentik, valamint a Sátánt szimbolizálják, megint más hiedelmek szerint pedig a hűség kifejezői.
A hollóknak és a varjaknak a halállal való összekepcsolása valószínűleg onnan ered, hogy régen a csatamezőkön gyakran láthatták ezeket a madarakat, amint állati és emberi maradványokkal táplálkoznak, de szerepe lehet ebben annak a hiedelemnek is, hogy a madarak „szállítják” a lelkeket a túlvilágra: innen pedig már csak egy lépés volt az, hogy ha egy madár berepült a házba azt higgyék, egy lelket akar magával vinni… Emiatt a ház fölött köröző fekete madarakat sem tekintik jó jelnek, úgy tartva, hogy halál, harc vagy katasztrófa bekövetkeztére utalnak.
A varjúnak szerepe van az álmokban is: általánosan elterjedt hiedelem az, hogy varjúval álmodni csalódást jelent mindenben, és bánatra, balszerencsére figyelmeztet.
Bár nem annyira elterjedtek, mint a fentebb ismertetett babonák, a gólyához és a hattyúhoz is fűződnek népi hiedelmek: ha valaki úgy pillantja meg az első gólyát, hogy az álldogáll, akkor az az ember egész évben lusta lesz, ha viszont repülni látja, akkor az egészséget jelent.
És a hattyú?
Hölgyek, figyelem: a babonák szerint, ha hattyútollat rejtünk a férfi párnájába, örökké hűséges lesz…